Éjszaka van. Sötét fellegek borítják be az eget felettünk, ömlik az eső és mennydörög. Az az érzésem, mint ha Isten haragját öntené ki az emberiségre. Rettenetes félelem kerít hatalmába, ebben az ismeretlen lakásba ahová Rick hozott. Az áram elment, így kénytelenek vagyunk a nappalinak nevezett helyiségbe húzódni, ahol mindössze két szál gyertya fényében próbáljuk túlélni az ítéletidőt.
- Nem hiszem el, hogy csak ez a kettő van a lakásban! - hangomból árad a feszültség.
- Mit vártál? Még csak most lett kész a lakás. Az ember ilyenkor nem arra koncentrál, hogy mennyi gyertyát vegyen! - válaszol hűvösen, miközben ablakhoz sétálva elrántja a sötétítő függönyt, hogy ezzel is valamennyi kis fényt engedjen a helyiségbe. Abban a pillanatban, egy hatalmas villám csap le valahol, amit rettentő dörgés követ.
- Húzd be a függönyt! - sikítom tompán összekuporodva a díványon, miközben egy nagy díszpárnával temetem be arcom. Reakciómat látva éretlenkedve, de engedelmesen visszahúzza azt, majd komótosan mellém sétál és leül. A párnát már elemeltem arcomtól, de még mindig szorosan ölelem, mint ha az bármiféle védelemül szolgálna. A gyertyafénye tisztán világítja meg Rick arcát. Mosolyog. Nem értem!
- Mitől van ilyen jó kedved? Talán nem érzed a helyzet komolyságát? Odakint villámlik és bármikor becsaphat egy! - közlöm felháborodva.
- Nyugodj meg! Ide nem fog becsapni! Már feltalálták a villámhárítót! - nevet, miközben szemében ugyanaz a melegség jelenik meg, melyet mostanában egyre sűrűbben és varratlanul tapasztalok.
- Nem bízom az ilyenekben! - válaszolom nyugtalanul.
- Biztos vagy benne, hogy a vihartól félsz? És nem valami mástól inkább? - húzza fel titokzatosan a szemöldökét, hangja komolyra fordul. - Miért akartál olyan hirtelen eljönni Anyámtól? Főleg most, hogy Danielle, akit úgy vártál hazajött. - amint kimondta szeméből eltűnt a melegség, helytét a már jól ismert hűvös, arrogancia vette át.
- Mondtam már! Hazaszerettem volna menni! - váltok én is hűvösebb hangnembe.
- Pont éjszaka? teszi fel a kérdést gyanakvó hangon. Nem tudok épp magyarázatot adni. Ezért ő folytatja.
-Nem értelek! Danielle felajánlotta, hogy másnap hazavisz! Miért nem tudtad megvárni amíg...
- Nem bízom benne! - vágok a szavába hirtelen. Válaszom hallatán hitetlenkedve bámul rám, mégis, mint ha megkönnyebbült volna.
- Nem bízom benne! - vágok a szavába hirtelen. Válaszom hallatán hitetlenkedve bámul rám, mégis, mint ha megkönnyebbült volna.
- Nem úgy tűnt, amikor megölelted! - gúnyosan fordítja el a fejét, miközben hátradől a kanapén.
- Félreismertem! Ahogy téged is! - szavaimat hallva egy pillanatra megrándul a szemöldöke, és vonásai is ellágyulnak. - Köszönöm, hogy nem árultál el és elhoztál! - öntöm ki magamból végre, a már régóta bennem lévő hálát. Érzi, hogy erre válaszolnia kellene, de csak egy méltányló pillantást tesz, ám tekintete rajtam marad, ami újra megtellik melegséggel és vizsgálódva fürkészni kezd. Ez zavarba hoz így gondolkozás nélkül beszélni kezdek.
- Már nem voltam biztonságban, ezért mielőbb haza kell mennem! - szavaim még engem is meglepnek.
- Miért nem voltál anyámnál biztonságban? - hangjából olyan komolyság árad, amilyet még nem tapasztaltam.
- Mert megtaláltak.
- Kik?
- Akik ártani akartnak a bátyámnak!
- De akkor miért téged keresnek?
- Mert őt nem találják! És szerintem velem akarják előcsalni! - meglep, hogy ilyen meggondolatlanul megnyílok előtte, mégis jól esik végre elmondani valakinek azt ami már régen bennem van. Megnyugtat a tény Rick ez a személy, mert megmagyarázhatatlanul bízom benne. Arckifejezését és némaságát látva őt is épp úgy meglepte bizalmam, és a tények is. Hosszú percekig csak némán ülünk egymás mellett és próbáljuk feldolgozni a történteket. Végül egyszer csak feláll és egy gyertyával a kezében eltűnik a sötétben. Pár perc múlva egy nagyobb pohárral a kezében tér vissza, amit a kezembe nyom!
- Ezt idd meg! - mondja, majd leül mellém, ezentúl közelebb.
- Mi ez?
- Vodka. Most szükséged van rá! - talán igaza van, egy halvány mosollyal viszonozom figyelmességét.
- Holnap hazaviszlek! Addig is biztonságban vagy nálam!
- Köszönöm! - válaszolom, majd lehúzom a pohár tartalmát, amitől köhögni kezdek. Reakciómra széles mosoly húzódik arcára, majd segítő szándékkal kezét a vállamra teszi.
- Jól vagy? - kérdezi levakarhatatlan mosollyal az arcán, ami különös hatást kelt bennem.
- Jól, csak kicsit melegem van!
- Az alkohol miatt! - válaszolja vidáman. Ez esetben nem tudtam eldönteni, hogy az alkohol teszi, vagy Rick közelsége, mindenesetre jobb, ha ő ezt az alkohol hatásának tudja be.
- Ideje aludni! - jelenti be, majd megfogva a gyertyákat elindul előttem. A lépcsőn követve kezdem érezni az alkohol hatását, ami miatt kissé megingok egy-egy fokon, de sikerül megőrizni az egyensúlyomat a szobáig érve. Rick elhelyezi az egyik gyertyát az ágy melletti asztalon,így az félig megvilágítja a szobát. Egy ízlésesen berendezett, fehér bútorzatú vendégszobát kaptam, ám a félhomályban nem látom át az egészet.
- A szobám a folyosó végén lesz, ha szükséged lenne valamire. - mondja majd elindul kifelé, és abban a pillanatban egy hatalmas dörgés töri meg a csendet, amire összerezzenek. Ez elég ahhoz, hogy lábaim alól kicsússzon a talaj.
- Jól vagy?- Rick sietve fordul vissza hozzám és aggódva segít fel, ám válasz helyett nevetés tör ki belőlem, amit levakarhatatlan mosoly követ. Meglep ez a jókedv, ami ezen a viharos éjjel úgy hirtelen rám tört.
- Jól vagyok!- válaszolom vidáman. Ekkor látom, hogy teste milyen közel van hozzám. - Még sosem voltál ilyen közel! - vigyorgok, miközben egyik ujjammal megnyomom arccsontját.
- Látom hatott a vodka! - mosolyog, majd gyengéden az ágyra fektet.
- Olyan jó lenne, ha mindig ilyen lennél hozzám! - sóhajtok, majd elnyújtózva ásítok egyet. Hirtelen nagyfokú álmosság tört rám, aztán elaludtam.
Iszonyatos fejfájással ébredek, és ki van száradva a szám. Körülnézve a szobában, ijedten ülök fel az ágyon. Hol vagyok??? Csak lassan tudatosulnak bennem az éjjel történtek, a vodka, de arra már nem emlékszem hogy kerültem ide. Lassan botorkálok el a fürdőszobába, majd egy frissítő zuhanyt veszek és átöltözök. Belenézve a tükörbe egy kevés sminkkel próbálom rendbe hozni nyúzott arcomat, reménytelenül. Fejem zúgása és gyomrom korgása arra ösztönöz, hogy a konyha keresésére induljak. Meg is találtam. Egy kis cetlit találtam, egy pohárvíz mellett rajta a nevemmel. ,,Reggeliért mentem! Ezt vedd be!'' A papír mellett egy kis gyógyszeres fiola volt, amiből egyet be is vettem. Honnan tudta, hogy erre lesz szükségem? Ennyire részeg lehettem? Egek! Remélem nem csináltam semmi hülyeséget. Ekkor motoszkálásra lettem figyelmes, majd Rick lépett be a konyhába, kezében egy hatalmas bevásárló zacskóval.
- Jó reggelt! - köszönt mosolyogva amint meglát. Hasonlóan viszonozom ezt, miközben azon tűnődöm vajon ez nála hangulatingadozás okozta viselkedés vagy ezek után ilyen lesz hozzám. - Megtaláltad a gyógyszert? - kérdezi, miközben az asztalra helyezi a reggelinek szánt friss croissanokat. Meglep milyen gondoskodó tud lenni.
- Igen! Köszönöm! - válaszolok és úgy döntök, ha nem hozza föl magától az éjjelt, akkor nem kérdezem. Helyette inkább nekifogok reggelizni és azt figyeltem, hogy sürög a konyhában az a férfi, akit már egy egészen új oldalról látok. Hogy lehet hogy csak most tűnik fel mennyire tökéletesek az arc vonásai? A megjelenése is annyira férfias. Amint észre veszi, hogy őt figyelem, hosszan rám pillant, amitől megremeg a bensőm. Nem tudom mi ütött belém. Azt hiszem kezdek beleesni és nem akarok ellenkezni!
- Ideje aludni! - jelenti be, majd megfogva a gyertyákat elindul előttem. A lépcsőn követve kezdem érezni az alkohol hatását, ami miatt kissé megingok egy-egy fokon, de sikerül megőrizni az egyensúlyomat a szobáig érve. Rick elhelyezi az egyik gyertyát az ágy melletti asztalon,így az félig megvilágítja a szobát. Egy ízlésesen berendezett, fehér bútorzatú vendégszobát kaptam, ám a félhomályban nem látom át az egészet.
- A szobám a folyosó végén lesz, ha szükséged lenne valamire. - mondja majd elindul kifelé, és abban a pillanatban egy hatalmas dörgés töri meg a csendet, amire összerezzenek. Ez elég ahhoz, hogy lábaim alól kicsússzon a talaj.
- Jól vagy?- Rick sietve fordul vissza hozzám és aggódva segít fel, ám válasz helyett nevetés tör ki belőlem, amit levakarhatatlan mosoly követ. Meglep ez a jókedv, ami ezen a viharos éjjel úgy hirtelen rám tört.
- Jól vagyok!- válaszolom vidáman. Ekkor látom, hogy teste milyen közel van hozzám. - Még sosem voltál ilyen közel! - vigyorgok, miközben egyik ujjammal megnyomom arccsontját.
- Látom hatott a vodka! - mosolyog, majd gyengéden az ágyra fektet.
- Olyan jó lenne, ha mindig ilyen lennél hozzám! - sóhajtok, majd elnyújtózva ásítok egyet. Hirtelen nagyfokú álmosság tört rám, aztán elaludtam.
Iszonyatos fejfájással ébredek, és ki van száradva a szám. Körülnézve a szobában, ijedten ülök fel az ágyon. Hol vagyok??? Csak lassan tudatosulnak bennem az éjjel történtek, a vodka, de arra már nem emlékszem hogy kerültem ide. Lassan botorkálok el a fürdőszobába, majd egy frissítő zuhanyt veszek és átöltözök. Belenézve a tükörbe egy kevés sminkkel próbálom rendbe hozni nyúzott arcomat, reménytelenül. Fejem zúgása és gyomrom korgása arra ösztönöz, hogy a konyha keresésére induljak. Meg is találtam. Egy kis cetlit találtam, egy pohárvíz mellett rajta a nevemmel. ,,Reggeliért mentem! Ezt vedd be!'' A papír mellett egy kis gyógyszeres fiola volt, amiből egyet be is vettem. Honnan tudta, hogy erre lesz szükségem? Ennyire részeg lehettem? Egek! Remélem nem csináltam semmi hülyeséget. Ekkor motoszkálásra lettem figyelmes, majd Rick lépett be a konyhába, kezében egy hatalmas bevásárló zacskóval.
- Jó reggelt! - köszönt mosolyogva amint meglát. Hasonlóan viszonozom ezt, miközben azon tűnődöm vajon ez nála hangulatingadozás okozta viselkedés vagy ezek után ilyen lesz hozzám. - Megtaláltad a gyógyszert? - kérdezi, miközben az asztalra helyezi a reggelinek szánt friss croissanokat. Meglep milyen gondoskodó tud lenni.
- Igen! Köszönöm! - válaszolok és úgy döntök, ha nem hozza föl magától az éjjelt, akkor nem kérdezem. Helyette inkább nekifogok reggelizni és azt figyeltem, hogy sürög a konyhában az a férfi, akit már egy egészen új oldalról látok. Hogy lehet hogy csak most tűnik fel mennyire tökéletesek az arc vonásai? A megjelenése is annyira férfias. Amint észre veszi, hogy őt figyelem, hosszan rám pillant, amitől megremeg a bensőm. Nem tudom mi ütött belém. Azt hiszem kezdek beleesni és nem akarok ellenkezni!
